| Chapter 10 |
1 | Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;
|
2 | Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna.
|
3 | De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek.
|
4 | Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.
|
5 | Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem,
|
6 | Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél.
|
7 | Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.
|
8 | Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek,
|
9 | Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat,
|
10 | A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.
|
11 | És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, a melyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket.
|
12 | Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára,
|
13 | Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei.
|
14 | Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.
|
15 | Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta:
|
16 | Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat,
|
17 | [Azután így szól:] És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.
|
18 | A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat.
|
19 | Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,
|
20 | Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő [út] gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,
|
21 | És lévén nagy papunk az Isten háza felett:
|
22 | Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől,
|
23 | És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett,
|
24 | És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,
|
25 | El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.
|
26 | Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,
|
27 | Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket.
|
28 | A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;
|
29 | Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?
|
30 | Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.
|
31 | Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.
|
32 | Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki,
|
33 | Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, a kik így jártak.
|
34 | Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.
|
35 | Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.
|
36 | Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.
|
37 | Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik.
|
38 | Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.
|
39 | De mi nem vagyunk meghátrálás [emberei], hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.
|