| Chapter 3 |
1 | Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?
|
2 | A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;
|
3 | A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.
|
4 | Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.
|
5 | Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van:
|
6 | A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái []legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.
|
7 | Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsősége miatt:
|
8 | Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?
|
9 | Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?
|
10 | Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.
|
11 | Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad.
|
12 | Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;
|
13 | És nem, miként Mózes, [a ki] leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.
|
14 | De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;
|
15 | Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.
|
16 | Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.
|
17 | Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.
|
18 | Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.
|