| Chapter 69 |
1 | Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé.
|
2 | Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
|
3 | Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
|
4 | Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
|
5 | Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
|
6 | Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted:
|
7 | Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
|
8 | Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat.
|
9 | Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.
|
10 | Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
|
11 | Ha sírok és bõjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.
|
12 | Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
|
13 | A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
|
14 | Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel.
|
15 | Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl;
|
16 | Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
|
17 | Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
|
18 | És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
|
19 | Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
|
20 | Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
|
21 | A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
|
22 | Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
|
23 | Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
|
24 | Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
|
25 | Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket.
|
26 | Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos;
|
27 | Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg.
|
28 | Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
|
29 | Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.
|
30 | Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
|
31 | Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
|
32 | És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál.
|
33 | Látják [ezt] majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek!
|
34 | Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.
|
35 | Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
|
36 | Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
|
37 | És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét.
|