| Chapter 27 |
1 | Dávidé. &Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?
|
2 | Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim - ők botlanak meg és hullanak el.
|
3 | Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis [ő benne] bízom én.
|
4 | Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.
|
5 | Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.
|
6 | Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.
|
7 | Halld meg, Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!
|
8 | Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!
|
9 | Ne rejtsd el orczádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!
|
10 | Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.
|
11 | Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt.
|
12 | Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek.
|
13 | Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén!
|
14 | Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.
|