| Chapter 36 |
1 | És folytatá Elihu, és monda:
|
2 | Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
|
3 | Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtõmnek igazat adok.
|
4 | Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású [ember áll] melletted.
|
5 | Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az õ lelkének ereje.
|
6 | Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
|
7 | Nem veszi le az igazról szemeit, sõt a királyok mellé, a trónba ülteti õket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
|
8 | És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
|
9 | Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak [rajtok].
|
10 | Megnyitja füleiket a feddõzésnek és megparancsolja, hogy a vétekbõl megtérjenek:
|
11 | Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az õ esztendeiket gyönyörûségekben.
|
12 | Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
|
13 | De az álnok szívûek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi õket.
|
14 | Azért ifjúságukban hal meg az õ lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
|
15 | A nyomorultat megszabadítja az õ nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
|
16 | Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezõre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
|
17 | De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
|
18 | Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
|
19 | Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erõfeszítésre!
|
20 | Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökbõl.
|
21 | Vigyázz! ne pártolj a bûnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
|
22 | Ímé, mily fenséges az Isten az õ erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint õ?
|
23 | Kicsoda szabta meg az õ útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél?
|
24 | Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az õ cselekedetét, a melyrõl énekelnek az emberek!
|
25 | Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
|
26 | Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük õt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
|
27 | Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködébõl mint esõ cseperegnek alá,
|
28 | A melyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
|
29 | De sõt értheti-é valaki a felhõ szétoszlását, az õ sátorának zúgását?
|
30 | Ímé, szétterjeszti magára az õ világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
|
31 | Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bõségesen.
|
32 | Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
|
33 | Az õ dörgése ad hírt felõle, mint a barom a közeledõ viharról.
|
34 | Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyébõl.
|