| Chapter 9 |
1 | Felele pedig Jób, és monda:
|
2 | Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
|
3 | Ha perelni akarna õ vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
|
4 | Bölcs szívû és hatalmas erejû: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
|
5 | A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja õket haragjában.
|
6 | A ki kirengeti helyébõl a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
|
7 | A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
|
8 | A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
|
9 | A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
|
10 | A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
|
11 | Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy elõttem, de nem veszem észre.
|
12 | Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
|
13 | Ha az Isten el nem fordítja az õ haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
|
14 | Hogyan felelhetnék hát én meg õ néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
|
15 | A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélõ birámhoz.
|
16 | Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
|
17 | A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
|
18 | Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól.
|
19 | Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot?
|
20 | Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet.
|
21 | Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet.
|
22 | Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt!
|
23 | Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek megpróbáltatását.
|
24 | A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az õ biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát õ?
|
25 | Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
|
26 | Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyû.
|
27 | Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
|
28 | Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bûntelennek engem.
|
29 | Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
|
30 | Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
|
31 | Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
|
32 | Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.
|
33 | Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között!
|
34 | Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem:
|
35 | Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal!
|